Pedig sokszor a részletekben van elrejtve a lényeg. Akárcsak a puzzle-ben: minden apró részlete egyaránt fontos, a sok kis elem összessége adja ki a teljes egészet. Az ’apróságok’ igen erőteljesen befolyásolják az emberek mindennapjait: elég egy kis kavics a cipőbe, vagy egy késő vonat, vagy egy otthonmaradt kulcs, de ilyen egy nem jól beállított forgószék is.

Egy nem a megfelelő helyre került puzzle darab tehát erőteljesen befolyásolja az ember életét: van, ami megtöri a reggeli lendületet, van, ami tönkreteszi az adott napot, van, ami hetekre keresztülhúzza a számításunkat, és van olyan is, ami az egész életünket megváltoztatja. Ezért fontos megvizsgálni a forgószéket részleteiben, hogy az egyes alkotórészei a funkciót, a kényelmet és az egészséget szolgálják, illetve miként. A forgószék, vagyis ’ülőgép’ szabályozható alkotóelemeinek segítségével a szék idomítható az emberhez, nem pedig az embernek kell alkalmazkodnia a székhez, ami lényegi különbség, és könnyebbség is a biológiailag nem ülésre formálódott homo sapiens számára.

Az ’ülőgép’ avagy forgószék kiemelt fontosságú az ülőmunkát végző ember egészsége és teljesítménye szemszögéből nézve. Az ülés komoly megterhelés az emberi test számára, így az egészség megőrzése végett nagyon lényeges, hogy a forgószék személyre szabható legyen. Ezért a szakkereskedők több széktípust és sok kiegészítőt is kínálnak, amelyek kombinációjával az egyéni igényekre lehet szabni az arra alkalmas ülőgépet.

A székek és a kiegészítő alkatrészek tervezésekor főképp ergonómiai szempontokat vesznek figyelembe a gyártók. Persze fontos a stílus és a formaterv is, hiszen a kiegészítőknek illeszkedniük kell az irodai környezethez is. (Egyes kutatások szerint az irodabútorok, székek alakja is nagymértékben befolyásolja az asztal mellett folyó munkát, így a lekerekített formák nagyobb kreativitást segítenek elő, míg a szögletes formák a fegyelmezettebb gondolkodást támogatják.)

Ergonómia és forgószék

Az ergonómia mint koncepció az embert helyezi a munkavégzés középpontjába. Célja a munkahelyi környezet és az abban található munkaeszközök emberhez igazítása. Teszi mindezt azért, hogy az ott dolgozó személy testi és lelki egészségét rövid és hosszú távon szolgálja. Az ergonómia gazdasági hozadéka a teljesítmény és a hatékonyság növelése, a munkából való kiesés kockázatának mérséklődése. A munkatér helyes ergonómiai kialakítása következtében igazoltan csökkennek a hibázások a munkahelyi balesetek.

Az ergonómia számos területet ölel fel, a térelrendezéstől a megvilágításig, az anyagfelületektől a helyiség hőmérsékletéig, a monitortól az asztali lámpáig, stb. Ebben az írásban viszont csak az üléssel és az ülőalkalmatossággal kapcsolatos ergonómiai szempontok vizsgálatára összpontosítunk.

A túl keskeny vagy túl széles, a túl alacsony vagy túl magas, a túl egyenes vagy túlságosan ívelt szék természetellenes testtartásra kényszerítheti a benne ülő embert, amivel a belső- és mozgásszervi problémák kialakulásának kockázata jelentősen megnő. Ezért az egyik legfontosabb ergonómiai kérdés, hogy milyen testtartással ülünk a számítógép előtt. Rossz testtartás esetén nagy megterhelésnek van kitéve a derék, a hátizom, a gerinc, a nyak, sőt rossz kéztartásnál a csukló és az ujjak is. Nem véletlen, hogy a képernyős munkahelyek kialakításának törvényi szabályozása van.

Az említett kockázatokra tekintettel ergonómiailag a munkakörnyezetet úgy kell megtervezni, hogy megfeleljen a dolgozó részben egyedi igényeinek. Ezen túl, amennyire lehetőség van rá, a szabad mozgásnak is teret kell adni. A mozgás elengedhetetlen, ugyanis a statikus terhelések a test szöveteire egyoldalú, káros terhelést rónak, amivel a szervezet egyensúlya felborulhat, és az deformációkkal, mozgásbeszűküléssel, fájdalommal és komoly betegségek kialakulásával jár. Egy irodai munkahely vonatkozásában a legnagyobb költségtényező a munkabér, ezért gazdaságossági megfontolásokat is figyelembe véve sincs értelme annak, hogy jól fizetett szakembereket olcsóbb, de ergonómiailag alkalmatlan irodai székekre ültessenek, ha aztán azok egészségügyi és termelési károkat (munkakiesést) okoznak a használóiknak. Amennyiben a tér vagy a munkabeosztás nem teszik lehetővé az óránkénti 5-10 perces pihentető mozgások elvégzését, olyankor minden munkaidő alatti mozgási-mozgatási szerep is a munkaszékre hárul. E mozgásokat a forgószék különböző mechanikai szerkezeteinek segítségével igazíthatjuk az ember egyéni testi adottságaihoz és igényeihez. A legjobb, ha nem is úgy tekint az ember az ülőgépre, mint egy bútordarabra, hanem mint az emberi test meghosszabbítására.

Lássuk hát az ülőgép személyre szabásának, beállításának részleteit!

Székmechanikák

Ami egy autóban a motor és a sebességváltó, az a forgószékben a székmechanika. A Magyarországon forgalomban, illetve használatban lévő forgószékeknek úgy 95%-a az alább felsorolt székmechanika típusok egyikével van szerelve, vagy pedig csak egyszerű gázlift-mozgatóval. A főbb székmechanikák alaptípusaik szerint a következők: egyszerű háttámla állító vasalat (pl. CP), szinkron-mechanika, aszinkron mechanika, és hintamechanika. Valamennyinek az a szerepe, hogy a használók minél komfortosabb, fesztelenebb üléspozíciót vehessenek fel a munka, illetve az ülés közben. A mechanika az ülés alatt-mögött található, az ülőlaphoz csavarokkal van rögzítve, rajta egy vagy több funkciókar, illetve marokcsavar található, valamint a mechanikába fut be a gázlift, amit szintén az működtet.

Gázlift

A pneumatikus emelőszerkezet, vagy röviden gázlift 40 éve még különlegességnek számított, mára azonban magától értetődő eleme egy forgószéknek, olyannyira, hogy bár egy lényeges funkciót szabályozó szerkezet, mégsem soroljuk a székmechanikák közé. Azért, mert alapértelmezett és általános alkotóelem, hiszen a magasságállítás elengedhetetlen kelléke minden forgószéknek. A forgószékek ülésmagasságát tehát ez a lábkereszt és az ülés közötti egység biztosítja, ami egyben a szék forgótengelye is. Különböző méretű gázliftek találhatók a különböző szerkezetű és méretű forgószékekben. A normál gázliftek lökethossza 80-130 mm közötti, ami azt jelenti, hogy a szék magassága az alsó és felső pozícióban, leeresztett és felengedett gázliftnél ennyivel különbözik.

Praktikum: A szekaruhaz.hu a normál gázliftek mellet HD (heavy duty), azaz nagy teherbírású gázlifteket is kínál, amelyek akár 150 kilogrammig is terhelhetőek.

Működése: A gázliftet a székek többségénél az ülőlap alatt, jobb oldalon lévő kar felhúzásával lehet működtetni. A jó minőségű gázlift ismérve, hogy könnyen jár le és föl, könnyen állítható, továbbá komfortos rugózást is biztosít, avval is oldva a hosszantartó ülőmunka során az izmokban kialakuló merevséget (e tulajdonsága miatt a gázliftet ’gázrugónak’ is nevezik).

Ergonómiai előnye: A gázliftek ergonómiai szerepe a kényelmes magasságállítás, és a megfelelő munkasík beállítása. A helyes ülésmagasság esetén a talpak teljes felületükkel a talaj síkjára támaszkodnak, miközben az alkarok a könyök magasságába kerülő asztallapon lazán támaszkodhatnak, és a csuklók lazák, szabadon mozgathatók. Amennyiben az ülőlap magassága nem illeszkedik a felhasználó (antropometriai) méreteihez és például a széken ülve lelóg az ember lába, nem éri el a padlót, akkor az ülőlap pereme elnyomhatja a combban futó ereket, ami zsibbadáshoz és hosszú távon visszérgyulladáshoz is vezethet.

Hintaszék az irodában?

Hintamechanika

Egyszerű hintamechanika (főnökiszék mechanika)

A klasszikus főnöki forgószékek esetén e mechanika segítségével működtethető a gázlift, és általa állítható az ülésmagasság, valamint kezelhető a hinta funkció. A hintamechanika a legtöbb esetben főnöki székek kelléke. Néhány modell esetében (pl. Stilo főnöki szék) a még kényelmesebb ülés és a biztonságos oldaltartás érdekében a hintafunkció mellett ergonomikus ülő- és háttámla párnázatot is alkalmaznak a gyártók.

Működése: Az ülés alatt, a hintamechanika jobb oldalán található kar felfelé húzásával a gázlift működik. Ugyanezt a kart kifelé húzva a hintafunkció aktiválható, befelé tolva pedig kikapcsolható. A billegő hintafunkció kikapcsolása (az alap mechanikák esetében) csak a szék függőleges állapotában lehetséges, hátradöntött állapotban nem. A mechanikán található marokcsavarral a hintázási ellenerő szabályozható: ha feszesebb, keményebb rugózást szeretnénk, akkor e marokcsavart befelé csavarva lehet annak rugóját keményíteni, és fordítva. Kisebb súlyú és alacsonyabb embernek lazább, nagyobb súlyú, magasabb embernek feszesebb rugóbeállítás megfelelő.

Multiblock mechanika

Ez lényegében a hintamechanika továbbfejlesztett változata. Amint az elnevezése sugallja, elsősorban azzal különbözik az egyszerű hintamechanikától, hogy nem csak egyetlen, hanem több ponton ’blokkolható’, 3 vagy 5 különböző dőlésszögben rögzíthető. Emellett a 2 mechanika között még a hintázási ív rajzolata is eltér, mivel a hintatengely az ülés más-más szakaszán helyezkedik el.. Akik mindkettőt próbálták, a multiblock mechanikát találták komfortosabbnak, bár ez személyfüggő.

Működése: A multiblock hintamechanikán (általában) nem egy, hanem 2 oldalsó mozgatókar, továbbá a rugózási ellenállást szabályozó marokcsavar található.

Praktikum: E magasabb kategóriájú szerkezet, a multiblockos hintamechanika tulajdonsága az ún. ’antishock’ védelmi funkció, amelynek köszönhetően, ha valamely pozícióban rögzítve van a mechanika, az csak akkor oldható ki a rögzítésből, ha a székben ülő ember hátradőlve érinti a szék támláját. Így nem fordulhat elő véletlenül sem, hogy pl. a székében gondolataiba merülten a funkciókarokon babráló felhasználót a szerkezet akaratlan kioldása révén hátba vágja.

Ergonómiai előnye: A normál és a multiblockos hintamechanika főleg a szabad mozgást, és a kreativitást segítik elő. Telefonáláshoz, és gondolkozáshoz kényelmesebb testhelyzet a hátradőlés. Ilyenkor az agyba több vér áramlik, az fokozza a szellemi teljesítőképességet, és így javítja az ember hatékonyságát. Továbbá a hintafunkció csökkenti a stresszt és a feszültséget. A hintázás, mint a gyermeklét ikonikus tevékenysége az ifjúkori önfeledtség, szabadság emlékét idézi fel, így segít lenyugtatni az irodai stressz által kélt belső viharokat is.

Dinamikus mozgás egy forgószékben ülve? Igen, lehetséges.

Szinkronmechanika

Az ergonómia jegyében egészséges megoldást az úgynevezett dinamikus ülésnél érünk el, ami lehetővé teszi az ember szükségletei szerinti testhelyzet változtatásait. Az üléspozíció megváltoztatását támogató dinamikus székek elősegítik a helyes testtartás felvételét és csökkenthetik az ülőmunka miatt fellépő izom- és ízületi megterheléseket. Mérésekkel kimutatták, hogy a gerinc összehúzódásának mértéke kisebb volt a dinamikus irodaszékek esetében, mint a hagyományos, rögzített székeknél, mivel az utóbbi típus az ülő személyt természetellenes mozdulatokra kényszeríti. A dinamikus ülés lehetővé teszi az ülési szög változtatását, serkenti ülés közben a láb mozgását, ami aktiválja a vénapumpákat, és megakadályozza a lokális ödéma vagy elzáródás kialakulását a láb szöveteiben. A szinkron- és aszinkron mechanikák tehát optimális megoldást nyújtanak a hosszantartó ülőmunka során jelentkező terheléssel szemben.

Szinkronmechanika

E szerkezet a forgószék ülése alatt helyezkedik el, összeköti a szék lábazatát, az ülést és a támlát, segítségével állítható az ülésmagasság, valamint egymással szinkronizálva beállítható és rögzíthető az ülés és a háttámla dőlésszöge. A piacon kaphatók között a leggyakoribbak az 5 ponton és a 3 ponton rögzíthető szinkron-mechanikák.

Működése: Általában az ülés alatti, baloldali kar működteti a szinkronmechanikát: felfelé húzva (vagy néhány típusnál előre tolva) nyitható a szerkezet, és e nyitott állapotban beállítható a támla és az ülés dőlésszöge. A szék ülése és támlája által bezárt szög a különböző szinkronszerkezetek esetében jellemzően 90˚-115˚ közötti tartományban választható meg. A működtető kart lefelé (vagy más típusnál hátrafelé) tolva a kívánt pozíció rögzíthető, de a szinkronmechanika akár nyitva is hagyható. A mechanika elülső részén található marokcsavarral szabályozható a szabad mozgás ellentartó rugóereje. Az szék támlájának magassága egyes típusoknál fix, másoknál állítható. Az állításra néhány régebbi mechanika esetében a szerkezeten hátul (a szék hátulján) található marokcsavar kilazítása után kerülhet sor, de ma már a legtöbb állítható támlamagasságú széktípushoz automatikusan föl-le mozgatható (’up and down’) támlaszárat szerelnek.

Ergonómiai előnye: A ’szinkronos’ munkaszék lehetővé teszi a törzs előre-hátra történő mozgását. miközben folyamatosan megtámasztást nyújt a hátnak. Az ülőlap és a háttámla szinkronizált, azaz összehangolt mozgásának hatására a derékra nehezedő terhelés csökken, és a szék dinamikusan követi a használó mozgását. Ebből adódóan a test a széken optimális helyzetben van, az ülőgép a felhasználójának dinamikus, rugalmas ’foglalatot’ nyújt. Amikor a szék automatikusan alkalmazkodik a benne ülő ember mozgásához, olyankor beszélhetünk aktív ülésről.

A szinkronmechanikának köszönhetően a hátat a támla folyamatosan megtámasztja, ami meggátolja a hátizmok túlterhelését, ezzel pedig az ülés közben fellépő a leggyakoribb panasznak, a hátfájásnak lehet elejét venni. Emellett az ilyen székek biztosítják a felhasználó testsúlyához és magasságához igazítható ellensúly beállítását is. A nagyobb súlyú, magasabb embereknek érdemes ezt viszonylag ’keményebbre’ hangolnia, hogy komfortosabbá váljon az ülés. A kisebb súlyú székhasználók pedig ’puhábbra’ állítva érezhetik a székben teljes kényelemben magukat.

Aszinkron-mechanika (asynchron)

Az aszinkron-mechanika révén a szék ülőlapjának és hátlapjának a dőlésszöge külön-külön, egymással nem szinkronizált módon állítható be. Így szélesebb a beállítások lehetősége, nagyobb a székhasználó egyéni mozgástere. Mivel a hátlap és ülőlap dőlésszöge egymástól függetlenül módosítható, a használó saját testi adottságaihoz és az éppen folytatott munkájához legcélszerűbb üléspozíciót állíthatja be.

Működése: Az aszinkron-mechanikáknak számos alváltozata van forgalomban, és ezekben az egyes funkciókat kezelő karok elhelyezése is eléggé változatos. A legtöbb változaton 3 kar plusz egy marokcsavar található, amelyek a következő beállításokat teszik lehetővé:

Az általában ülőlap alatt jobb oldalon található elülső kar felfelé húzásával aktiválható a gázlift, és állítható be az ülés magassága.

A háttámla ülőlaphoz viszonyított dőlésszögének beállítását kezelő kar is többnyire a szerkezet jobb oldalán található, ennek a nyitásával (felfelé húzásával) a támla dőlésszöge kb. 76˚-120˚-os tartományban szabadon állítható, illetve zárásával (a kar lefelé tolásával) az adott pozícióban rögzíthető.

Az ülőlap és a háttámla együttesének, a szék korpuszának a dőlésszöge a fentihez hasonlóan külön szabályozható. E funkció kezelőkarja (általában) az ülés alatt hátul bal oldalon (pl. Xenia Asyn szék) vagy az ülés alatt hátul jobb oldalon (pl. Ufo szék) található.

Még egyszer a kezelő karok használatáról: felfelé húzva nyit/kiold, lefelé tolva pedig zár/rögzít.

Amely aszinkron-mechanikán elől középütt egy marokcsavar is található, azzal szabályozható a nyitva tartott mechanika rugózásának feszessége.

Praktikum: A háttámla magasságának beállítása vagy egy csavar, vagy egy automatikus szerkezet segítségével. Utóbbi úgy működik, hogy a magasság-állítási tartomány aljáról fokozatonként egyszerűen emeljük a támlát és az adott fokozatban rögzül. A legfelső fokozaton túl emelve a támla ismét a legalsó helyzetbe ugrik vissza.

Ergonómiai előnye: A szinkronmechanikához képest az aszinkron-mechanika még szabadabb beállítási lehetőséget nyújt a felhasználói optimum megtalálására. A kettő közötti eltérés lényege legjobban az autók automata kontra kézi sebességváltóinak különbségével szemléltethető, aki az egyszerűbb kezelés híve, az inkább a szinkronmechanikát válassza.

A forgószékek esetében általános nehézség, hogy az ergonómiai tervezés az ’átlagos’ testi arányokkal rendelkező, ideális emberképből indul ki, akinek térdei és csípője ülés közben 90 fokos szöget zárnak be, hátgerince a nagykönyvben megírt módon formázza dupla S-rajzolatot, könyökei pedig pontosan derékszögben vannak behajlítva. Továbbá a billentyűzet és a monitor is tökéletesen vannak elhelyezve az ideális íróasztalon. Nos, az átlagostól, illetve az ideálistól eltérő – de a valóságban nyilvánvalóan annál gyakoribb – helyzetekre kínál a másiktól többé személyre szabható, praktikus választ az aszinkron-mechanika. A teljesen egyedi beállítások lehetősége szinte bármely anatómiai adottságú ember számára könnyebbséget jelent, és nem csak elméleti, hanem gyakorlati síkon szolgálja az egészségesebb ülését.

Pénztárcabarát kompromisszum – dönthető támla egyszerű mechanika révén

A legegyszerűbb dönthető támlás forgószékekben (pl. Megane, Torino) egy CP-mechanika (contact permanent, kontaktó, cépé) köti össze az ülést a támlával. A CP lehetőséget ad a háttámla magasságának, dőlésszögének és mélységének kisebb tartományon belüli beállítására. Noha a beállítás lehetőségei jócskán elmaradnak a szinkron- és aszinkron-mechanikák által biztosított szinttől, mégis sokan választanak ilyen mechanikával szerelt forgószéket. Ennek két fő oka: a lehetőségek ismeretének hiánya és vagy a gazdaságosabb beszerzés.

Működése: A széktámla magasságának fokozatmentes beállítása a hátulsó marokcsavar lazítása, majd megszorítása révén történik. A CP-szerkezet jobb oldalán lévő marokcsavarral a támladöntés nyitható és zárható. Az ülőlap alatt hátul található marokcsavarral a háttámla ülőlaptól való távolságát, vagyis az ülésmélységet lehet szabályozni néhány centiméteres tartományban. Érdemes e marokcsavarokat mindig jól megszorítani és időnként feszességüket ellenőrizni, mert úgy a szerkezet hosszabb élettartamú lesz.

Ergonómiai előnye: Egy teljesen statikus, kötött dőlésszögű üléshez képest az állítható dőlésszögű háttámla egy kis plusz komfortot tesz lehetővé. Mivel azonban az ilyen mechanikával szerelt székek kevés lehetőséget hagynak a személyre szabásra és az ülés közbeni mozgásra, így előtérbe kerülhetnek az apróbb praktikák, az óránkénti mozgás, nyújtózkodás és a rendszeres sport.

Ember méret, ülés méret

Ülésmélység-állító

Az ülésmélység-állító a forgószék két lényeges fő szerkezeti eleme, a mechanika és az ülőlap között elhelyezhető mechanikus szerkezet, amely a hosszabb lábú nők és férfiak komfortját szolgálja. Segítségével a combok nagyobb felületen kapnak alátámasztást, így csökkentve a azok egységnyi felületére eső terhelést, és növelve a vérellátást a láb szöveteiben. Az ülésmélység-állító külön opcióként szerelhető a közép- és felső kategóriás székekhez.

Működése: Típusonként eltérő, leggyakrabban az ülés alatt elől, vagy bal oldalon lévő karral működtethető. Segítségével akár öt centiméterrel is növelhető a szék beülési mélysége és avval a támaszkodó felület. Öt fokozatban állítható, egy fokozat egy centiméterrel növeli az ülésmélységet.

Ergonómiai előnye: A fizika törvényszerűségeinek nézőpontjából nézve a nyomás a nyomóerő és a felület hányadosa. Ez esetben a felhasználó testsúlya jelenti a nyomóerőt, a fenék és a combok pedig a nyomási felülelet. Az ülésmélység-állítóval beállítható az optimális terhelési felület, így az üléskor keletkező nyomás egyenletesebben oszlik el szét a far- és a combizmokon. Ezzel csökken a felsőtestre ható statikus terhelés is, és egyúttal mérséklődik a főbb szervekre (tüdő, szív) ülés közben ható nyomás is, aminek következtében a vérkeringés, valamint a szív terhelése egyenletesebb marad. Ezért amikor forgószékünkben beállítjuk a megfelelő ülésmélységet, az a jó érzés is eltölthet, hogy tettünk valamit a szívünk egészségért.

Vért a végtagokba!

Az emberi testet anatómiailag tágabb értelemben 3 részre oszthatjuk, beszélve fejről, törzsről, végtagokról. A vérellátás a törzsben a legerősebb, hiszen az agy kivételével ott található minden fontos belső szerv. Az evolúció, illetve a túlélés biológiai törvénye alapján a végtagokba mindig alacsonyabb prioritású a vér eljuttatása, mivel míg az életben maradáshoz nem nélkülözhető a belső szerveink többsége, addig egy-egy ujjunk vagy karunk szerepe a túlélésben csak másodlagos. Fagyás esetén is először az ujjak, lábujjak, felkar, lábszár fagy el, míg a törzs és fej kevésbé szenved károkat.

Ez az elemi életösztön nem csak szélsőséges helyzetekben, hanem az élet bármely időpontjában és helyszínén működik. Majdnem mindenkivel előfordult már, hogy alvás vagy tévézés közben elzsibbadt a karja vagy a lába, mert nem kapott elegendő vért. Ugyanez ülőmunka esetében is igen gyakran előfordul, ha nem tesznek célzottan ellene. Főleg a kar- és lábtámasz nélküli munkaszékek használói körében jelentkeznek zsibbadásos és vérellátási problémák. Ezért az ülő munkát végzőknek kiemelten fontos a végtag-támaszok megismerése és használata

Karfa, kartámasz

A kartámasz vagy karfa a karok alátámasztására szolgál. Sajnos nem minden karfa alkalmas arra, hogy leüléskor és felkeléskor rátámaszkodjunk, mert úgy az olcsóbb székek karfái kitörhetnek. Ezért érdemes kellően erős karfát választani az ülőgéphez.

Típusai: Két csoportra osztva őket, megkülönbözetünk fix és állítható kartámaszokat. Egyes forgószékeknek (pl. főnöki fotel jellegűek) a karfák nélkülözhetetlen, fix szerkezeti elemei, másoknál pedig választható alkotórészek. Az állítható karfáknak szabályozhatóságuk gazdagsága szerint további változatai vannak: állítható magasság (1D), állítható magasság és szélesség (2D), állítható magasság, szélesség és mélység (3D), állítható magasság, szélesség és mélység, továbbá horizontálisan forgatható karfatető (4D). A megfelelő karfa kiválasztása nagymértékben hozzájárul az egészséges ülés és a helyes testtartás biztosításához.

Praktikum: Minél több dimenzióban állítható egy karfa, annál inkább személyre szabottá és komfortosabbá válik a forgószék. Ha nincs a munkahelyi környezetben akadályozó körülmény (pl. egy pénztári fiók állandó ki-becsukása), akkor mindenképpen ajánlott, hogy a forgószéken legyen karfa is!

Ergonómiai előnye: Kutatások szerint a karok alátámasztása csökkenti az emberi testre ülés közben nehezedő fizikai igénybevételt. Ha a karok megfelelően vannak megtámasztva, akkor az ülő testhelyzetben végzett munka során fellépő izom- és ízületnyomás kisebb lesz a jobb eloszlás miatt, és a karokat tartó vállizmok részbeni tehermentesítése miatt, így az ülés kisebb mértékű fiziológiai megterhelést jelent. Ellenben a karfa nélküli székeken, napi több órás használat esetén komoly igénybevétel jelentkezik a nyak-váll területén, a felső végtagokon és a gerincoszlopon. A karok alátámasztása végső soron számottevően növeli a komfortérzetet és csökkenti a fizikai megerőltetés mértékét.

Lábtartó, lábtámasz

A lábtartó a lábak megfelelő alátámasztását, és az által az ülés közben a testre ható nyomás csökkentését szolgálja. Különösen akkor lehet fontos elem a lábtámasz, ha a munkaasztal magasságszabályozása nem lehetséges. A legtöbb irodában fix magasságú asztalok vannak használatban, és az állítható asztalok elterjedésére még éveket kell várni. Így a személyre szabott magasság beállításhoz, a gázlift mellett a lábtartók/lábtámaszok hatalmas segítséget jelentenek. A lábtámasz másik fő feladata a lábszár és a lábfej közötti ideális szög biztosítása, ezzel segítve a megfelelő véráramlást egészen a lábujjakig.

Típusai: Minden forgószéken található egy kézenfekvő lábtartó, ami maga a szék lábkeresztje. Azonban ennek használata csak rövid időközökre jöhet számításba, mivel úgy a lábszár a comb alá visszahajlik, és a hegyesszögbe záródó térdízületben az erek nyomás alá kerülnek. Ezen kívül beszélhetünk a forgószékekbe szerelhető lábtartógyűrűkről, valamint az ülőgéptől független lábtámaszokról.

A lábtartógyűrű magasító toldattal vagy anélküli változatban létezik, szerelhető szinte minden forgószékre. A toldat nélküli változat közvetlenül a gázliftre rögül és leginkább magasított gázlifthez szerelik. A toldattal ellátott lábtartógyűrű magassága nem állítható, de fixen kb. 17 cm-rel megnöveli a szék ülésmagasságát. A lábtartógyűrűvel ellátott szék leginkább a magas pult vagy asztal mögötti üléskor szükséges (). Érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a lábtartó gyűrűvel ellátott forgószékek súlypontja az átlagosnál mindig magasabban van, és ez növeli a borulás veszélyét, aminek az elkerülésére nagyobb lábkeresztet, valamint a görgők helyett fix tappancsokat célszerű használni.

A széktől különálló lábtámasz alkalmazására a standard magasságú (kb. 75 cm) íróasztalnál folytatott munkavégzés során lehet szükség. Már egy fix lábtámasz is növeli a kényelmet, de az állítható magasságú és dőlésszögű lábtámasszal egyértelműen egy fokozattal emelkedik az irodai ergonómia. A választáskor érdemes ügyelni arra, hogy a lábtámasz felülete legyen csúszásmentes, és az eszköz se csúszkáljon a padlón.

Ergonómiai előnye: A lábak helyes tartása kényelmi és egészségügyi szempontokat szolgál. Apró, de annál kényelmesebb lehetőség, ha lábainkat feltehetjük valahová ülés közben. Eredetileg a padlón nyugvó lábfej időnkénti áthelyezése bármilyen stabil magasított támaszra, csökkenti a lábak ernyedtségét, és javítja azok vérkeringését, így növeli a komfortérzetet. Az alátámasztott lábakban csökken az érszűkület kialakulásának kockázata, amit az alsó végtagok verőereinek elmeszesedése okoz.

A lábtámaszok egyes típusai ringató mozgást is engednek kialakításuknak köszönhetően, így tökéletesen szinkronizálhatóak a hintamechanikás vagy szinkronmechanikás forgószékekkel. Más típusoknál pedig állítható a dőlésszög, ami csökkenti a hát terhelését, és növeli a lábak kényelmét. A drágább eszközök lábfűtési funkcióval is rendelkeznek, így jóleső melegséget nyújtanak a hideg időben. Egyes kutatások bizonyítják, hogy az ember kreatívabb ha ’elszakadhat a földtől’; éppen ilyen helyzet áll elő alvás vagy a padlónál magasabbra feltett lábbal ülés közben. Ilyen pozíciókban az agy szabadabban gondolkozik, kevésbé lesz jellemző gondolataira a ’földhözragadtság’.

Fejtámasz

A fejtámasz a nyaki izom tehermentesítésére és a fej alátámasztására szolgáló székelem. A kiegészítőként választható fejtámla főleg a középmagas háttámlájú székekhez javallott, míg a magas támlás székekhez csak speciális esetben, pl. az átlagosnál nagyobb testmagasságú felhasználó számára hasznos felszerelni. Mindenesetre, a napi 4 óránál hosszabb ideig székben ülőknek fejtámasszal ellátott széket érdemes választaniuk. A fej megtámasztása a gerincoszlop nyaki részének tehermentesítését is szolgálja.

Típusai: Megkülönböztetünk fix és állítható fejtámaszokat, utóbbiaknak a magassága, mélysége, és akár a dőlésszöge is személyre szabható.

Praktikum: Néhány esetben kabáttartó vállfa kapcsolódhat a fejtámaszhoz, úgy kézzel fogható közelségben tarthatjuk a ráakasztott zakót, blézert vagy akár táskát is.

A fejtámla akkor szolgálja igazán az ülés ergonómiát, ha magassága és dőlésszöge is egyénre szabottan beállítható. A túlságosan mélyen elhelyezkedő, fix fejtámlákat csak a relaxáció idején használjuk ki. Egy fejtámla viszont akkor igazán hasznos, ha az ülés teljes időtartama alatt támaszkodhatunk rá. A fejtámaszokat célszerű könnyen tisztítható felületű anyaggal burkolni, azaz bőr vagy műbőr kárpittal, de akár egy levehető és mosható támlahuzat is praktikus.

Ergonómiai előnye: A fejtámasz segítségével csökkenthető a fejet tartó izomzat igénybevétele, így elkerülhetőek a nyaki csigolyák és izmok túlterheléséből eredő elváltozások, fájdalmak. A nyak terheinek csökkentése kihatással van az egész gerincre, amely úgy kevesebb nyomóerőnek lesz kitéve. Az irodai dolgozók körében sajnos vezető egészségügyi probléma a fejfájás. Ennek megelőző jellegű orvoslására alkalmas a fejtámasz, mert jelentősen csökkenti az akut fejfájás, a migrén kialakulásának esélyét. A fej megtámasztása segíti a nyaki erek megfelelő működését, így növelve a dolgozók szellemi teljesítőképességét. Továbbá nő a koncentráció is, aminek hála, csökken a hibák előfordulása, így a felesleges stressz egy része elkerülhető. A fiziológiai betegség-tünetek jelentős százaléka vezethető vissza a modern ember stresszes életére, így ha pl. a Boston forgószékhez a szaktanácsadó fejtámlát javasol, azonnal igent kell mondani.  Ezzel a döntéssel ugyanis egyidejűleg teszünk a nagyobb irodai komfortért, a stressz csökkentéséért, és mentális teljesítőképességünk megőrzéséért.

Ülés és háttámla

Az ülés és a támla egy széknek lényegi alapelemei, amelyek tulajdonságait, méreteit a gyártók előre meghatározzák. Így ezek megváltoztatását a felhasználók csak a széktípus változtatásával érhetik el. Az ülés és a háttámla méretei elsősorban azért fontosak, mert minél nagyobb felületen oszlik el a nyomóerő, annál kisebb az egységnyi felületre eső nyomás. A székméret emellett a státusszal is összefüggésben van: a nagyobb szék magasabb státuszt szimbolizál. Viszont, ha egy gépkocsi esetében célszerűtlennek ítéljük a szükségesnél nagyobb méretű járművet, ugyanez a forgószék esetében ez egyenesen káros. ()

Az ülések és támlák alakja és formázottsága a különböző anatómiai (továbbá nem, kor, egészségi állapot, stílus szerinti) igényeknek való megfelelés szempontjából lényeges. E támfelületeken nyugszik ülés közben a test teljes súlyának jó 2/3 része, ezért az ülés és a támla megfelelősége kulcsfontosságú tényező a forgószék komfortját illetően.

Ergonómiai előnyök: Amennyiben az ülőlap ergonomikus kialakítással rendelkezik, az nagyban segíti a combokra háruló gravitációs terhelés csökkentését, és a lábak vérellátásának helyes működését. A jó ülőlap ismérve, hogy kellően széles és mély, miközben a benne ülő a lehető legnagyobb felületet ki tudja használni. Természetesen a szék támfelületeinek méret és forma szerinti optimuma személyenként más és más. Egy alacsonyabb termetű embernek a szék túl mély ülőlapja hasonlóan kényelmetlenséget okoz, mint egy magas embernek a számára túlságosan alacsony támla.

A háttámlák közül az az ideális, amely teljes hosszában és folyamatosan megtámasztja a gerincoszlopot. Ezért kiemelten fontos a háttámla ergonómiailag helyesen formázott kialakítása. A test egyensúlyban tartásához fontos figyelembe venni a gerincoszlop kettős S alakú görbületét. Az öt alsó csigolyában, a farcsont és derék közötti részen a legmarkánsabb ez a görbület, ezért ide összpontosul a legnagyobb nyomás és ez az öt csigolya a legterheltebb. E terhelés mérsékléséhez az állítható magasságú, azaz több különböző magasságban rögzíthető háttámla tud segítségül lenni. Ezzel beállítható, hogy a támla kidomborodó íve a hátgerincet a medence feletti területen támassza.

A támfelületek mellett fontos a helyes testtartás is, ami elsősorban a támla dőlésszögével, vagyis a háttámla és az ülőlap által bezárt szög helyes megválasztásával biztosítható. E tekintetben a helyes dőlésszög még a leggyakrabban használt elülső, asztalhoz előre hajolva ülő testhelyzetben sem lehet kisebb 90°-nál.  Az optimális támasztás, helyes dőlésszög és testtartás esetén a szív, az emésztő- és légzőszervek terhelése jelentősen lecsökken, ami növeli az életminőséget és meghosszabbítja az életet.

A forgószék futóműve

Amikor szóba kerül egy forgószék, mindenkinek az ötágú görgőkkel felszerelt irodai szék jut eszébe. Nem véletlen, hiszen az öt felfüggesztéssel és ugyanannyi duplakerékkel rendelkező futóművek elengedhetetlen kellékei, sőt szinte védjegyei is az ülőgépeknek. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az autók futóműve, a forgószék lábkeresztje és a görgői is arra hivatottak, hogy biztosítsák a szerkezet megtartását és szabad mozgását.

Lábkereszt, lábcsillag

A lábcsillag, vagy lábkereszt egy ötágú tartóelem, amelybe alulról a szék görgői, felülről a gázlift kapcsolódik. Feladata a székszerkezet tartása és a terhelés egyenletes szétosztása a padlóra. Érdekesség, hogy az első generációs forgószékek lábkeresztjei még négyágúak voltak. Az ötágúra váltás okaira vonatkozóan csak feltételezések vannak. Ezek közül a legvalószínűbb egy gyakorlati ok: a páratlan számú láb stabilabb. A 4-hez közeli páratlan számok a 3 és az 5. Köztudott, hogy a háromlábú szék sohasem billeg, tehát a stabilitásnak ebben az értelmében az a legjobb. Azonban ha egy közös tengelypontba futnak be a lábak, akkor a 3 láb, bizonyos súly esetén már törékenynek bizonyul, vagy aránytalanul robusztusra kellene méretezni, továbbá a talaj és a görgők felé háruló nyomás is nagyobb. Evvel szemben, ha 3 helyett 5 lábra helyeződik a teher, az szintén stabil, de úgy már majdnem 70%-kal nagyobb felületen oszlik el a teher, ami által lehetőség nyílik viszonylag kecses, mégis erős szerkezet mérnöki kialakítására, normál anyagok felhasználásával. Érdekesség, hogy léteznek 6-ágú lábkeresztek is, sőt speciális kompozíciójú 3×2 lábban végződőek is.

Anyag/Típus: A lábkeresztek készülhetnek műanyagból vagy fémből. (Ezen kívül fa lábkeresztekkel is találkozhatnak a felhasználók, de az csak a külső látszat: valójában azok fa burkolatú acél lábkeresztek.) A műanyag lábkeresztek főképp polietilénből (nejlon) készülnek, és az extra terhelés elviselésére szántak ezen felül még üvegszál erősítést is kapnak. A fémek között festett vagy krómozott acél, valamint alumínium jöhet szóba. Tartósságot illetően elvileg nincs különbség köztük, bármelyik fajtából lehet kiválót és kevésbé jót is találni. Ha a nagyobb stabilitás a cél, az alsókategóriás székekhez érdemesebb a krómozott vagy festett acél lábkereszteket választani, mert azok strapabíróbbnak szoktak bizonyulni, mint a műanyagok. (Utóbbiaknál az alsókategóriában gyakran úgy spórolnak a gyártók, hogy újra feldolgozott műanyagot vegyítenek az alapanyagba, ami viszont messze nem olyan rugalmas, mint az első öntetű műanyag, ezért, vagy a nem elegendő falvastagság miatt, a lábkereszt törékenynek bizonyulhat.) A felsőbb kategóriában szinte nincs érzékelhető különbség a műanyagból és fémből készült lábkeresztek között, egyaránt hosszú távon bírják a nagyobb terhelést. Ennek oka, hogy a magasabb értékű székekhez adott műanyag lábkeresztek első osztályú alapanyagokból és megfelelő méretezéssel készülnek.

A lábkeresztek átmérője jellemzően 520 és 700 mm között szóródik, gyerekszékekhez kisebb, míg magas, nagy forgószékekhez nagyobb és erősebb tartozik.

Ergonómiai előnye: A lábkereszt ergonómiai szerepe a forgószék stabil alvázaként a biztonságos tartásában nyilvánul meg: kellően erős, hogy ne törjön el, rugalmas, és kellően nagy átmérőjű, hogy a magas szék se legyen borulékony.

Görgők

A görgők szerepe a szék és a talaj közötti kapcsolat és a talaj síkján való szabad mozgás biztosítása. Feladatuk még a székek mozgatásának megkönnyítése: hiszen a forgószék odébb gördítéséhez sokkal kevesebb erőkifejtés szükséges, mint elcipelni azt. Ez az előnye főleg a nyílt terű irodákban szemléletes, ahol a székek száma megegyezik a dolgozók számával, így az egyik munkatárs íróasztalánál tartott rögtönzött egyeztetéshez ki-ki könnyen magával viheti a saját ülőalkalmatosságát.

Típusai: A padlófelülethez való illeszkedés szerint normál és puha futófelületű görgőket lehet megkülönböztetni. A normál, kemény futófelületű görgők végső soron bármilyen felületen használhatók, de ajánlottan inkább csak szőnyegre, padlószőnyegre, linóleumra, azaz lágyabb felületekre alkalmasak. Kemény felületen ezek zajosabbak, hamarabb kopnak és idővel lekoptatják például a laminált parketta felszínét. Az úgynevezett ’parkettagörgők’ gumírozott futófelülettel vannak ellátva, így parkettára, kerámia lapokra, és egyéb kemény felületekre ezek ajánlottak, mert csendesen gördülnek és kímélik a padlót. A különböző típusú padlókhoz a megfelelő futófelületű görgők helyes megválasztásával jelentősen megnövelhető mind a görgők, mind a padlózat élettartama.

Mindkét futófelületű görgőből létezik mechanikus fékes és automata fékezős görgő is. A mechanikus fékes görgőkön egy kar lenyomásával a görgők rögzíthetők, vagyis az így beállított helyzetben a szék oldalirányban nem mozdul el, a kar felemelésével a görgők futófelülete újra mobil. Az automata fékezős görgők abban az esetben mozognak szabadon, ha a székben ülnek. Amikor a székre nem nehezedik a testsúlyból eredő nyomás, az automata görgők lefékeződnek, így a szék stabilan a helyén marad.

A görgők további lényeges paramétere a kerékátmérő. Minél nagyobb a kerék, annál könnyebben gördül egyenetlen talajon, például szőnyegen is. Emellett az autófelnikhez hasonlóan, a nagyobb kerekekkel elegánsabbnak tűnik a szék, nagyobb presztízs kapcsolódik hozzá. A piacon előforduló székgörgők méretük szerint 40, 50, 60, 65 mm kerékátmérővel rendelkeznek. A görgőméret szinte minden forgószék esetében szabadon választható. A gyártók alapértelmezésben leggyakrabban az 50 mm-est kínálják székeikhez.

Praktikum: Érdemes figyelembe venni, hogy a kereskedelemben több féle csappal, azaz függőleges tengellyel rendelkező görgő van forgalomban! Ha cserélni kell a szék görgőit, akkor fontos azonosítani, hogy a jelenlegi görgőknek milyen átmérőjű a csapja, és esetleg elvinni vásárláskor az egyik görgőt mintának, hogy biztosan a megfelelőt válasszuk. (A leggyakoribb a 10 és 11 mm-es.)

Ergonómiai előnye: A görgős szék lehetővé teszi az ülés közbeni szabad mozgást, az egyszerű helyváltozást. A mozgások csökkentik a felhalmozódó stresszt, így a mentális egészség megőrzésében is szerep tulajdonítható a görgőknek. Ha megfelelő görgőket alkalmazunk a különböző felületekre, akkor csökkenthetjük a zajt, ami egy irodában, egy szellemi termékeket létrehozó közegben fontos tényező. A felesleges, elkerülhető zajszennyezés ugyanis csökkenti a koncentrációs készséget és avval a hatékonyságot, ami így akár pénzügyi károkat is okozhat a vállalkozásnak. A jól megválasztott görgőkkel egyszerre csökkentjük a kopást, a zajt, és őrizzük meg a koncentrációt az irodában.

Praktikum: A padló és a szőnyeg védelmére a forgószékek alá székalátétet is elhelyezhetünk. A kemény padlóra sima felületű padlóvédő, a szőnyegre mintázott felületű padlóvédő székalátét javasolt.

A szék párnázata

Egy székben ülve a jó közérzet és a kényelem szempontjából az emberrel közvetlenül érintkező felületek minősége az egyik legmeghatározóbb tényező. Lehet bármilyen kényelmes a karfa és bármilyen sokoldalú a mechanika, ha nem megfelelő a szék párnázata és a kárpit anyaga, akkor sosem lesz igazán jó élmény benne ülni. Az ideális párnázat fő ismérve a kényelem, míg a hozzá tartozó kárpit lényeges tulajdonságai közül elsődlegesek a kellemes tapintás és megfelelő szín, de ezeken túlmenően számos további igényeknek is meg kell megfelelni, például a könnyű tisztítás, átszellőzés, strapabírás, és nem utolsó sorban a stílus és az elegancia kritériumainak is.

Párnázat, szivacsozás

Az ülőlap és a háttámla párnázata – ha egyáltalán van párnázata – ma szinte kivétel nélkül szivacspárnázatot jelent. Hol vannak már nagyszüleink keresztfonatú hevederekkel, acélrugókkal és lószőrrel bélelt, jellegzetes módon süppedős karosszékei?! A szivacspárnázat előfutára az 1930-as években feltalált kaucsuk alapú habgumi volt. Az első világháború idején jelentek meg az első, kifejezetten olcsó szivacsmatracok alapjául szolgáló szivacspárnák. Két évtizeden belül a szivacspárnázat mellett megjelentek az impregnált PU habok és a hideghabok is.

Az irodaszék párnázat szerepének azonosítása a fizikához, a nyomáshoz és a mozgáshoz visz vissza: a képlékeny anyag rugalmas közvetítő közeget képez az emberi hát, ülep és combok, valamint a szék támfelületei között. Emellett egyenletesen osztja el a nyomást, és ruganyossága révén igazodik a mikro-mozgásokhoz, illetve azok keletkezéséhez is hozzájárul. A párnázat tehát kényelmi, egészségügyi, sőt ezek mellett design funkciót is betölt. A vastagabb szivacsozás hosszabb időn át képes betölteni funkcióját (nehezebben ülődik ki), továbbá komfortosabb érzést biztosít, legalábbis eleinte. Sok ülésben gyakorlott ember azonban inkább a nem túl vastag, de keményebb, feszes párnázatot részesíti előnyben és az ergonómiai szakértők ajánlása is az, hogy hosszabb használathoz a keményebb az ideális.

Típusai: A szivacs 3 fő paramétere felhasználói szempontból a keménység, a rugalmasság és a tartósság. Ezek közül az első kettő tapintással érzékelhető, míg a harmadik csak idővel. A keménység és a rugalmasság a szivacs sűrűségével szoros összefüggésben alakul. A sűrűséget ugyan a felhasználó nem tudja érzékelni, de az említett kapcsolatuk miatt a gyártók mégis a sűrűség számadatával szoktak fogódzót adni az igényes vásárlóknak. Szivacsok esetében a sűrűség mutatója 1 köbméternyi szivacs kilogrammban megadott tömegét jelenti. Ennek megfelelően a székekhez felhasznált szivacsok sűrűsége jellemzően 18 és 60 kg/m3 között szóródik. Természetesen minél magasabb ez a mérőszám, annál magasabb a minőség.

Ezek tükrében, azonos méretű és vastagságú szivacspárnák között is lehet akár 3-4-szeres minőségi különbség, ami a szék árában is tükröződik. A szivacs esetében is igaz, hogy puszta ár helyett ár-érték arányban érdemes gondolkodni. Az olcsó székekbe olcsó szivacs kerül, és azok a párnázatok sajnos rövidebb idő után jelentősen veszítenek rugalmasságukból. Ellenben a magasabb minőségi kategóriájú székek párnázatai nagyobb sűrűségűek, tartósabbak és kényelmesebbek.

A legtöbb székpárnát szivacstömbökből kivágott, szeletelt lapokból készítik, míg léteznek formaöntött ülő- és hátlap párnák is. Utóbbiak a legtartósabbak, akár 10 évnyi használat után is megőrzik eredeti rugalmasságuk 70-80%-át.

A fent említett szivacsok mellett az utóbbi években az úgynevezett memóriás szivacsozás is kezd teret nyerni – az ágymatracok világát követően – immár a forgószékeknél is. Főleg azért, mert az ilyen habszivacs bár magas sűrűségű, de nagyon lágy és így tökéletesen idomul a testhez, így optimálisabb tartást tesz lehetővé.

Ergonómiai előnye: Egyes székeknél az ülő- és hátlap szélein szivacspúpok találhatók, amelyek az ergonomikus testhelyzet felvételét hivatottak elősegíteni. Ez a kialakítás általában kényelmes, ám ez személyfüggő, ezért ha van rá mód, érdemes 10 másodperc helyett hosszabb ideig is tesztelni, hogy az adott ergonomikus kialakítás valóban kényelmes-e, vagy inkább zavaró. Ha memóriahabos szivacsot választunk, több szempontból is nyerő helyzetbe kerülünk: egyrészt a maximálisan testhez igazodó szivacs csökkenti a gerincre nehezedő nyomást, másrészt hipoallergén tulajdonságainak köszönhetően enyhíti az allergiás tüneteket is, ráadásul fokozza (kevésbé gátolja) a vérkeringést a gerinc mellett, a derék és a comb tájékán.

Praktikum: Ahogy a kirakós minden részlete a helyére került, és ’felépült’ személyre szabott, ideális forgószék, nem maradt más hátra, mint elégedetten hátradőlni benne és élvezni az általa nyújtott kényelmet. – Vagy mégsem? Mint minden fontos dolog az életben, így a forgószék is törődést igényel: rendszeres tisztítást és karbantartást, amivel évekkel meghosszabbítható az élettartama.