E szabályozás az akkori viszonyok közepette előremutatónak számított, ma már viszont csupán az elvárható minimumnak tekinthető, és aktualizálása lenne időszerű.

A számítógépeknek a munkaszervezés, munkavégzés és kommunikáció terén betöltött szerepe forradalmi módon nőtt az elmúlt negyedszázadban, aminek következtében az emberek még sokkal nagyobb arányban és hosszabb időtartamban valamilyen széken és egy monitor előtt ülve töltik munkaidejük, sőt, az ébren töltött idejük nagy részét. Ugyanezen negyedszázad alatt a komfortos és egészség-megőrzésre alkalmas – egy szóval ergonomikus – forgószékek terén is hasonlóan jelentős technikai előrelépések történtek.

Azonban a gazdasági válság miatt sok helyen, a vállalatok és a közintézmények körében egyaránt, még a 15 évvel ezelőtti feltételeknek sem felelnek meg teljes mértékben. Ennek oka részben forrás szűke, részben az ülőmunka feltételeinek és a munkahatékonyságnak, valamint a hosszú távú egészség- megőrzés összefüggéseinek figyelmen kívül hagyása, vagy e tényezők alábecsülése.

Az ülő eszköz jelentőségét a következő hasonlattal lehet jól szemléltetni: Egy személygépkocsinak, mint az ember helyváltoztatását szolgáló eszköz-együttesnek a motoron, karosszérián, futóművön kívül elengedhetetlen részét képezik az ülések is.

Ehhez hasonlóan, a számítógépes munkavégzéshez, illetve a digitális dimenziókba való behelyeződéshez az embernek, mint biológiai lénynek egy megfelelő eszköz-együttesre van szüksége, amelynek a különböző informatikai eszközök mellett, nélkülözhetetlen részét képezi a forgószék, vagy még kifejezőbb szóval az ülőgép is.

Az ülve dolgozó emberek számára a jelenleginél jobb, valóban ergonomikus ülőalkalmatosság biztosítása révén a következő célokat lehet egyidejűleg elérni:

a) Jobb munkahelyi közérzet – az ember hatékonyabban termel, az egyéni (és vállalati) értéktermelés már rövidtávon gyarapodik.

b) Egészségmegőrzés – középtávon a túl sok és rossz ülésből eredő problémák elmaradása kevesebb hiányzást hoz és táppénzt visz, a vállalat hatékonyabban termel.

c) Egészségmegőrzés – a társadalom egészségügyi ellátási (tb) kiadásai hosszútávon csökkennek, az általános egészségi (jóléti) színvonal emelkedik.

Ezek által az ergonomikus munkaszékek, mint termelési és mint egészségmegőrzést befolyásoló eszközök egyénileg, gazdaságilag, társadalmilag egyaránt hasznos célt szolgálnak. Ennek megfelelően célszerűbb a munkaszékekre nem bútorként, hanem gépként, ülőgépként, sőt termelőeszközként tekinteni.

Forrás: forgoszek.hu